-Milyen fajta?
-Ara.
-Hullámos?
-Nem, Ara!
-Az is egy faj?
(Nem, ez azt jelenti, hogy ez a papagáj menyasszony)
-Hány éves?
-7
-Ilyen öreg? Meddig élnek?
-100 évig.
-Ilyen fiatal?
-Miért nem engedik ki néha röpülni?
-Mert nem tudnánk elkapni.
-Dehát visszajönne, nem? Tudja, hogy itt kap enni.
(Próbáljuk ki. Elmegyek a csillagba és találomra kieresztek egy rabot. Meglátjuk, mi lesz.)
(A papagáj épp egy barackmagot evett, előtte anyja és lánya [látszatra nem egyetemi tanárok, de ki tudja])
-Nézd, hogy eszi a barackmagot. Milyen erősek lehetnek a fogai!
(A milyei?)
(Megfordul)-Ugye?
(Persze, látná, hogy habzik, amikor mossuk.)
-Ez egy madár. Ennek csőre van.
-Jó, jó, de hátul biztos vannak. Különben hogy rágná el a barackmagot?
(Hátul. Hol hátul? Ha jobban összeszedem magam, keresztüllátok ezen a dögön, de fogat még nem észleltem.)
-Hát, nem vagyok benne biztos, de majd utánanézek a neten.
-Köszönjük. Holnap még itt leszünk.
(De én nem!)
-De jó neki. Csak egész nap ül, eszik és alszik. Cserélnék vele.
(Hozom a kulcsot)
-...ez csak egy madár. Ennek nincs agya. (Ellentétben önnel...)
-Nem harap?
-De! (Azért elkezdi bedugni az ujját)
-Látja? Nem harap! (Azt láttam, hogy harapni készül!)
-Kérem ne nyúljon be! Az állat harap!
-Deho.... (akkorát csípett az ujjába, hogy elkezdett ömleni a vér)
-Uram, szóltam.
-De miért nem szólt rám keményebben?
(Ja, hogy akkor ez most az én hibám?)
-Milyen vicces lenne, ha maga lenne a ketrecben, a papagáj meg a pultban.
(Milyen vicces lenne, ha ön most eltűnne és soha nem kerülne elő!)
Namost a vendégek jó része azt képzeli, hogy amikor a papagáj visszacsipog neki, akkor Ő kapcsolatot tudott teremteni egy alsóbbrendű élőlénnyel. Szerintem a papagáj ugyanezt gondolja. Egyébként eszméletlenül szellemesen véletlenül sikerült Pityunak elnevezni. Nem tudom, kinek jött az ötlet, de rettentő szellemes. Jöjjön néhány kiütköző nyelvi probléma a magyar szavak és nevek külföldiek általi kiejtéséből:
Német:
-Hálló májn frojnd! Hálló! Dúbiszt Pupu, géh? Sőne pápágej! Hálló!
(Azt észrevettétek, hogy a németek folyton telefonálnak és reggel is estét köszönnek?) Jópofa nép :)
-Mojmoj Tutu! Moj moj! Dú biszt májn frojnd, géh? Mojmoj!
-Közvéleménykutatást csináltam a kollégák körében, mi az a mojmoj. Íme a válaszok:
-Hülye vagy? Ez nem német. Ez finn. Azt jelenti szia szia! (Na, akkó rokon. Nem is tudom, fingjak, vagy ugorjak örömömben.)
-Mojmoj? Lehet, hogy lusta kimondani, hogy morgen. És raccsol. És ezért azt mondja moj. De hogy ne hangozzék hülyén, duplázza. (Igazad van, így nem hangzik hülyén)
Végül megkérdeztem a vendéget (aki bajor volt). Azt mondta ez semmi. Szójáték. Gyerekkorában hallotta. Nesze neked Vejnemöjnen.
Angol:
Háj máj dír frend, Picsu! (Ez a madár mindenkinek a haverja)
Volt egy francia nő. Neki meggyőződése volt, hogy a papagáj beszél hozzá. (Nekünk meg meggyőződésünk volt, hogy ő beszél a papagájhoz, de az kurvára leszarja). Az ilyet kéne ketrecbe zárni. Amikor először "szólt" a madárnak, hívni akartam az orvost. A nő teljes haspréssel elkezdett olyan hangot hallatni, mint Fütyi haverom (a diákjainak Tanár Úr!), amikor megitta a friss vegyest és azt átforgatva emésztőrendszerén, visszanyomta a szabadba. Róla később. A nő franciául köszöntötte a madarat, a folyosó túloldaláról. Már buktam le röhögni, amikor meghallottam a telitüdős hangorkánt: ,,Szálű! Szálü Pupúúúú! Szálűűűűű!!" Amire ideért, már hangszínt váltott és elkezdte papagájul nyomni. Be akartam kapcsolni a google translate-et, hogy kiderüljön, miről diskurálnak, de egyoldalú kommunikáció volt. Ennyi erővel egy széknek is ugyanilyen sikerrel károghatott volna.
Amúgy szokott dumálni az a "föstött veréb", ahogy az egyik tanult kolléga hívja. Nem sokat. Papagáj, Kati, szia, hello, pápá. Ez a teljes repertoár. Ezt variálja néha. Többet nem szabad várni tőle. Korlátozottak az agyi képességei. De nem annyira, mint egy két vendégé. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése